Köszönöm, hogy olvasol, de még jobban köszönöm, hogy nem pofázol bele.
A tapintat ritka áldás.
2010. augusztus 9., hétfő
Ami még aggaszt
Valami állat alkalmazás a facebookon kidobta, hogy gyerekkoromban is mindenki utált, meg most is, és hozzászólták, hogy ideje ezen változtatni.
Van, aki ezt komolyan veszi? Ekkora marhaságot!
Annyira elültette a fejemben a bogarat, hogy nevetségre én is komolyan vettem, és a fejemben duruzsol egy ideje.
Nem vagyok normális, ha ezt elhiszem......és elhiszem, mégis...Mi van, ha igaz????
Rohadtul mérges vagyok
Rá? Magamra?
Lényeg hogy ott lehetnék, és nem vagyok ott.
Fáradt vagyok utazgatni, és talán szeretném, hogy Ő jöjjön, de megértem, hogy nem jön, nem szereti Pestet, illetve nem bírja Pestet, inkább.
Lényeg, hogy nem kapok havi simogatásadagot.
Ez van.
2010. augusztus 3., kedd
Indulni kell
megindulni.
Átlélegezni az utakat, és közben időt adni magamnak, általam másoknak.
Megnyugodni, és hinni a fejemben lévő hangnak, mely azt mondja: minden rendben lesz.
Nem altatni magunkat, hanem éberen figyelni a jeleket.....Valami ilyesmit kellene megélni-és csendben hallgatni róla mindenkinek.
A nyaralás mellékhatásaként.......
...........vastagok lettek megint az ujjak.
Meghíztam, sajnos megint találhatok ki magamnak valamit.........de stop.
Van itt ez a könyv Eric Pearl.
Mindig is tudtam, hogy át lehet állítani az anyagcserémet.
Ez valami olyan dolog szintén, ha elengedem, megvalósul, csak nem kell olyan erősen panaszkodnom magam hízékonysága, és egész életes fogyókúráztatása miatt.
Egy újabb áldozati szerep elengedése.
Megtisztelő feladat lenne, ezt elengedni, és megkapni érte az áhított súlyt.
helyesebben: elvárások nélkül menni egyszerűen....
Valamit elvenni az energiából, nem hozzáadni.
Nem megjelölni az energiát, hanem befogadni, és Magadban meggyógyítani.
ez az egyetlen lehetőség.
2010. augusztus 1., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)