Magyarul:

Az embernek kötelező elviselnie azt, hogy megalázzák.

NEm áll ki magáért, senki, ez a természetes.

Ezt meg kell tanulnom: kussban lenni, és elviselni, nem tisztázni a helyzeteket.

úgy tűnik...

...az emberek azért hoznak létre utódokat, hogy legyen, aki kimenekítse őket a munkahelyükön ért igazságtalanságok általi gyötrő érzeteikből.

Ugyanebből a célból tartanak is kutyát.

miért tompulnak el az emberek....

.....az igazságra?

mert annyi igazságtalanságot kell szótlanul tűrniük, azért, hogy megéljenek, hogy ez marad....

Nem mernek nem eltompulni.

szánalmas....

ragozzuk a semmit

még ilyennel nem találkoztam, hogy valaki pusztán gonoszságból és saját szórakozásából másokat ellehetetlenít!

levél:

T. Igazgató úr!

Amikor Önökkel szerződést kötöttem, nem sejtettem, hogy vállalkozó létemre alkalmazotti elbánásban részesülök.

Azt hittem, hogy az számít, hogy az általam elvégzett munka minősége megfelelő legyen, de sajnos ez a dolog önöknél úgy tűnik nekem, másodlagos.

Ugyanis, mint ahogyan kiderült, egyetlen embernek, annak esetleges jóindulatának, napi hangulatának vagyok kiszolgáltatva.

Gondolok itt arra, hogy a munka elosztása egy ember kezében van, akivel, mint ahogyan sokan mondták, érdemes jóban lenni.

Azt is hallottam, hogyha nem vagyunk jóban, vagy esetleg valamilyen érthetetlen dolog miatt megsértődik, akkor képes arra, hogy letagadja az embert, magyarul, ha a felvételiztető hölgy kérdezi, szabad é az illető, közli vele, hogy nem ér rá, holott ez nem is igaz, így talán a megélhetésem is veszélybe kerülhet, nem kapok annyi munkát sem, hogy a járulékaimat kifizessem, ha épp rossz kedve van a hölgynek.

Ennek tudatában élet és halál urának képzeli magát, és visszaél a hivatalával.

Nem beszélve arról, hogy egy jól összerakott számítógépes program is remekül elvégezné a munkáját, csak éppen elfogódottságtól, és hangulati ingadozásoktól mentesen.

Többször fenyegetett, hogy nem tudunk együtt dolgozni, így meg úgy, jelenesetben arról volt szó, hogy kétszer nem vettem fel a telefont, mikor hívott.

Természetesen visszahívtam, úgyhogy a kapcsolat létrejött, de Ő mégsem tudott ezen az apró problémán felnőtt emberként túllépni.

Kérem tájékoztassa a szóban forgó hölgyet, hogy szükség van a munkámra, és az Igazgató úrral kötött szóbeli megállapodásunkhoz hűen havi 20 munkát adjon, vagy legalábbis semmivel sem kevesebbet, mint másnak.

Köszönettel: MM

juj, de nehezen megy....

Kellene harcolnom, nem hagynom magam.

De annyira érzem, hogy ebbe nem szabad belemennem, ez olyan undorító, hogy azért kell valakivel harcolni, mert a munkáját nem csinálja úgy ahogyan kellene.

Megalázó azért könyörögni, hogy NE TAGADJON LE ha lenne megrendelésem.

Tudva hogy élet, és halál urát játssza, és nem hagy ki egy labdát sem, hogy leüsse ellenem, hogy belém rúgjon.

Ne hagyd magad, mondták ketten is ma, én igyekszem nem hagyni, hiszen belegondoltam, nagyon sajnálnám, hogy őmiatta menne el az, amit szeretnék.

De, így már annyira nem is szeretném, talán.

nagyon nehezen megy még írni is róla, elszorul a torkon, és bőgnöm kel, mert világ életemben utáltam az igazságtalanságokat.

És ez meg olyan eget verő, hogy hihetetlen.

Ezt nem szabad csinálnia. De mégis csinálja.

Meg nem változtathatom Őt, csak a hozzá való viszonyomat.

Valóban, lehet, hogy szemtelen voltam, de tudok Róla egy-s mást, mesélték éppen elegen, hogy milyen

nem hittem el, magam akartam tapasztalni

és rájabasztam.

Hajajja.

szemétláda

aki visszaél a hivatalával, és azzal fenyegetőzik, zsarol, hogy nem tudunk együtt dolgozni....

Hogy a fenébe lehet ebből kibújni???

hagyjam az egész munkát a csudába?

Vagy hagyjam, hogy kiélje a cezaromániás ösztöneit?

Már megkérdeztem, hogy mivel engesztelhetlek ki, azért, mert nem vettem fel a telefont????

idióta!

ettől függ a munkám?

fasza!

kapott egy akkora energialöketet, hogy arról koldult, úgy érzem!

"Megint beszéltem, s helytelenül, túlságosan, indulatosan vagy hiúan szóltam; ez így történt, már nem segíthetek rajta; de a jövõben keményebb leszek és hallgatni fogok." Hallgass, mert az Isten is hallgat, s Õ tudja, miért? A legokosabb hallgatni."/Márai Sándor Füves könyv/

próbák

Itt van ez az öröklött adótartozás. Hurrá, meg minden.

Nem esik jól, mert valahol nem ezt vártam az apámtól, hogy m,ég halottaiban is rámverte a dolgokat, vállalkozóvá válásom örömére...

Az, hogy az embert jól átverte, rászedte az apja élettársa, az is kitűnő tapasztalat.

Ilyeneket választok magamnak....

De, nem hozom be az áldozati energiát!

Biztos azért kell ilyeneket tapasztaljak, hogy a családoknak empata lehessek.

Aztán itt van ez a 90 napos diéta, ami nem igazán válik be nálam...csak küszködök vele, a fehérjenap kipattogzik az arcomon, mivel húst se eszem, ugyebár, marad a tejtermék, ami kiüt, és fingóssá tesz....jah, szélgörcs , annyira nem vicces, majdnem megszülök néha tőle....

aztán itt van ez az egy hónapja jelentkezett térdfájás, hogy alig bírok elindulni, ha felállok.

Ennek is meg lehet a maga oka.

A múltra való koncentrálás, és a félelem a jövő felé...

Aztán ez a film, amit tegnap láttam, rávilágított arra, mennyire prűd és szexellenes lettem én valójában, és mennyire nem tudom élvezni az életet.

Megkeményedtem, vagy mi.

Vannak gondolkodni valók, rendesen!