Gyereknapos

Tudod, ezt már régen el akartam mesélni. Ez olyan fontos részem, hogy ahhoz, hogy megérts engem erről tudnod kell. Több réteg szégyen és fájdalom alól kell kitakarnom ezt a remegő részemet, ami miatt mindig úgy érzem, nekem nem jár semmi boldogság. Mert rosszat tettem valakivel, aki még meg sem született. Aki vér a véremből, test a testemből. Hagytam, hogy megtörténjen, pedig dönthettem volna talán másképp is. Mondatnám, hogy olyan helyzetben voltam, hogy nem volt anyagi forrásom semmi, hiszen a gyár pont akkor szűnt meg, ahol dolgoztam, a párom (első) szakított velem, bár eleinte örült az érkezésének. Anyám műtétje előtt álltunk, ő azt mondta hogy lehet sosem áll lábra. Most már persze mondja, hogy megszülhettem volna, de késő, túl késő. De nem hibáztatok senkit. Kemény döntés volt, üvöltő fájdalommal járt, kényszerhelyzet szülte. Az üvöltés még mindig bennem van. Nem érdemlek semmilyen könyörületet, úgy érzem. Pedig tudom, hogy mindennek megvan a maga oka, és talán e nélkül a fájdalom nélkül a munkámat sem tudnám úgy végezni,ahogy. Semmi sem véletlen. Az érkezésének is oka volt. Talán hogy próba elé állítson, hogy eldőljön, milyen emberek vagyunk, mi,akik azt hazudjuk a bennünk lévő túlélési mechanizmus okán hogy jó emberek vagyunk. Hogy él egy ideál bennünk,milyennek kellene lenni,közben meg feszít hogy mégsem vagyunk olyanok, de a látszatot fenn kell tartani. És ez hogy nem olyan belül, mint amilyennek kellene lennie, felettébb feszítő tud lenni olykor olykor. Talán gyereknapkor leginkább. Sok pici gyermek rohangál színes ruhákban boldogan ilyenkor mindenhol, mosolygó szülőkkel, bármerre nézek. Az én gyermekem tavaly lett volna 20 éves. Béke poraira, a meg sem születettnek. És kérem a bocsánatát, és nagyon szeretem…… Ott a lehetősége, hogy egyedül élem le az életemet, mert egész egyszerűen nem engedem meg magamnak hogy boldog lehessek. Félek ,kiderül, milyen ember vagyok. Nem olyan, akit szeretni lehet….. Persze a vágy is megvan bennem a saját családra, nagyon mély és tiszta vágy. Ennek a reményét nem tudom elengedni, és nem is akarom,nélküle nem élet az élet, csak egy szürke sivár gondhalmaz. Muszáj hinnem mégis hogy szerethető vagyok, és lesz valaki aki megtalál. Köszönöm hogy elolvastad. Bár nem volt vidám, de talán gyógyított valamelyest.