Tétre, helyre....

Mi a tét? Talán az élet.

Vagy egy ház, vagy egy gyerek.

Miért ne lehetne mondjuk, egy betegség a tét?

Miért ilyen értékes dolgot kell felajánlani?

Hely...Milyen hely? Munkahely?

Cég? Ahol szolgálsz,mint egy rab, vagy a Tiéd, és szintén a rabjává váltál?

Volt egy álmod, értem én...De az álom túlnőtt Téged, és immár a szörnyeddé nőtte ki magát.

Hogy egy a megoldás?

Csak a halál? Ezt mondod?

Vetésed szívébe rejtetted el lényed igazi magját, és már nem kapcsolódsz hozzá.

Csak a verseny maradt Neked, és elfelejtettél kapcsolódni.

Szívedet benőtte a dudva, ott már semmi jó nem terem.-

Sajnálom nagyon.

Talán még megmenthetlek!

Válj le róla!

Válj le a versenyről, az rossz!

Kapcsolódj újra igazi lényeddel, és fordíts hátat a harcnak.

Talán megmenekülhetsz

Idementem, mert így gondolkodtam erről ma, amikor vérzett a szívem a fájdalomtól.

Mesterkurzus:

Te mit csinálsz, ha nagyon rossz napod van, és egymást követik a

kellemetlenebbnél kellemetlenebb események? Egy idő után akaratod

ellenére is belesüppedsz a szomorúságba, a kétségbeesésbe, a dühbe, vagy

vannak olyan eszközeid, amelyek segítségével lélekben felül tudsz

emelkedni a sorozatos problémákon, és képes vagy visszanyerni a jó

kedvedet, optimizmusodat?

Én:

Hö.

Hát tegnap eléggé szar napom volt.

De ha van diófagyi, minden szép és jó:)

Korán kell lefeküdni hogy több kár ne essék:)

Ma új nap van, és csak jobb jöhet, nem?:)

Viccen kívül, ha érzem, hogy marja a lelkem valami, akkor ezt fokozom egy olyan pontig, amikor már kibírhatatlan. És akkor átfordul, és el tudok engedni belőle.

Ha jobban vagyok, megint visszatér.

És ez egy ideje már így van, sajnos.

Rosszat a jó erőltetésével nem lehet elnyomni,mert az nem reális.

HA van okod arra, hogy szomorú légy valami miatt, nem állíthatod hogy minden oké, és az a rossz dolog nem létezik, mert azzal ellentmondasz a valóságnak, öncsalóvá válsz.

Ezt pedig gondolom, senki nem akarja.

Látni kell világosan, mi okozta ezt a helyzetet. Ha én vagyok benne a hibás, azt is.

Tudni kell magamnak megbocsátani, mert csak így tudok továbblépni.

Itt el lehet bukni, persze:)

Venni egy nagy levegőt, és azt mondani: Vagyok, aki vagyok. És arra figyelni, ami most történik, kicsit leterhelni a szervezetet, az elmét.

Így a ossz remélhetőleg tovaszáll, a következő krízisig:)

Vagy nem.

Más recept?:)

...

Az jutott ég eszembe, hogy felesleges ezeket a dolgokat összegyűjteni,hogy mitől leszel jókedvű, mert függésbe hoz.

Nincs szükség semmire, hogy jókedvű legyél, legalábbis kívülről.

Csak fel kell ismerni: ez TAPASZTALÁS

és, végül is ezért jöttél ide, hogy játszmázz, tapasztalj, élj.

Ha túlságosan kötődünk a jól-érzem-magam állapotához, máris egy újabb börtönbe csuktuk magunkat.

Minél több dolgot engedsz el, annál szabadabb leszel.

kár, kár...

Nem tudok hamarabb lemenni cicához.

annyira sajnálom.

Nemet kellett volna mondanom arra a munkára, de nem tehetem meg.

Ez a helyzet kiborít.

Fel kellene vennem a pléhpofát és végigjárni a maszek cégeket.

Főleg, azt a rohadtat, aki miatt megrágalmaztak és kiközösítettek.

De szar ez a része a dolognak!

A problémákat nem lehet azon a szinten megoldani, ahol létrehozódtak.

Ezt mondta Einstein, vagy legalábbis valami ilyesmit.

Hogyan lépjek szintet?

Az egyik kedves kollégám végigjárta az összes helyet, hogy az új kolléga ne kapjon munkát, Őt megfenyegette, hogy VOLT MÁR OLYAN, AKIT KIKÖZÖSÍTETTEK, MERT ALÁNK ÍGÉRT, NEM IS KAPOTT MUNKÁT....

baszki, ezzel én kibaszottul nem dicsekednék, de mindegy....

tanácsok tőlem a'la facebook

Taoista naptár mondta:

A legfontosabb megtanulni elkülöníteni az embereket az irántuk érzett érzelmeinktől.

Ha valaki kellemetlen részemre, akkor módot ad nekem a gyakorlásra, ezért az ilyen embereknek örülni kell.

Nem muszáj mindenkit szeretni.

Ez a nagy kihívás: mégis Rájuk mosolyogni.

De tudnod kell, miért teszed.

Ők itt vannak, Velük kell dolgoznod, vagy egyéb dolgot csnálni, adott tényező.

Nem kell szeretni mindenkit.

Nagy lecke.

ja, és még valami! Tudnod kell,miért ilyen.Megkeseredett, irigy, vagy épp féltékeny Rád, vagy egyszerűen csak azért nem kedvel, mert hasonlítasz valakire, aki rosszat tett neki, vagy csupán mert rossz napja van.:)

Van ilyen nő az én életemben is, és most már odáig jutotam, hogy sajnálom Őt.

Csak meg ne érezze....abból is baj lehet:)

mi a helyzet azokkal akik iránt közömbösséget érzünk? szinte azt kell mondanom az a nagy szerencse.

Nem kell szeretni mindenkit, sőt, nem is érdemes, előbb vagy utóbb úgyis csalódol.

Csak azt szeresd, aki valóban közel áll Hozzád, és kiállta az idő próbáját.

Igaz, hogy ezzel az új barátok nem fognak megtalálni, könnyen lehet.

De inkább legyen kevés de szilárd kapcsolódási pont az életedben, mint sok, de felszínes.

ÖRÖM!

Hogy nem szól hozzám senki, nem okoskodik, vagy édeskedik bele ebbe a blogomba senki. Öröm.

Köszönöm, hogy olvasol, de még jobban köszönöm, hogy nem pofázol bele.

A tapintat ritka áldás.

Ami még aggaszt

Valami állat alkalmazás a facebookon kidobta, hogy gyerekkoromban is mindenki utált, meg most is, és hozzászólták, hogy ideje ezen változtatni.

Van, aki ezt komolyan veszi? Ekkora marhaságot!

Annyira elültette a fejemben a bogarat, hogy nevetségre én is komolyan vettem, és a fejemben duruzsol egy ideje.

Nem vagyok normális, ha ezt elhiszem......és elhiszem, mégis...Mi van, ha igaz????

Rohadtul mérges vagyok

Rá? Magamra?

Lényeg hogy ott lehetnék, és nem vagyok ott.

Fáradt vagyok utazgatni, és talán szeretném, hogy Ő jöjjön, de megértem, hogy nem jön, nem szereti Pestet, illetve nem bírja Pestet, inkább.

Lényeg, hogy nem kapok havi simogatásadagot.

Ez van.

Indulni kell

megindulni.

Átlélegezni az utakat, és közben időt adni magamnak, általam másoknak.

Megnyugodni, és hinni a fejemben lévő hangnak, mely azt mondja: minden rendben lesz.

Nem altatni magunkat, hanem éberen figyelni a jeleket.....Valami ilyesmit kellene megélni-és csendben hallgatni róla mindenkinek.

A valódi önuralom

a más nézőpontból ered

Az átfogóbb, magasabb célok adta nézőpontból.

És ez így van.

A nyaralás mellékhatásaként.......

...........vastagok lettek megint az ujjak.

Meghíztam, sajnos megint találhatok ki magamnak valamit.........de stop.

Van itt ez a könyv Eric Pearl.

Mindig is tudtam, hogy át lehet állítani az anyagcserémet.

Ez valami olyan dolog szintén, ha elengedem, megvalósul, csak nem kell olyan erősen panaszkodnom magam hízékonysága, és egész életes fogyókúráztatása miatt.

Egy újabb áldozati szerep elengedése.

Megtisztelő feladat lenne, ezt elengedni, és megkapni érte az áhított súlyt.

helyesebben: elvárások nélkül menni egyszerűen....

Valamit elvenni az energiából, nem hozzáadni.

Nem megjelölni az energiát, hanem befogadni, és Magadban meggyógyítani.

ez az egyetlen lehetőség.

Balatonszéplak 2010