Idementem, mert így gondolkodtam erről ma, amikor vérzett a szívem a fájdalomtól.

Mesterkurzus:

Te mit csinálsz, ha nagyon rossz napod van, és egymást követik a

kellemetlenebbnél kellemetlenebb események? Egy idő után akaratod

ellenére is belesüppedsz a szomorúságba, a kétségbeesésbe, a dühbe, vagy

vannak olyan eszközeid, amelyek segítségével lélekben felül tudsz

emelkedni a sorozatos problémákon, és képes vagy visszanyerni a jó

kedvedet, optimizmusodat?

Én:

Hö.

Hát tegnap eléggé szar napom volt.

De ha van diófagyi, minden szép és jó:)

Korán kell lefeküdni hogy több kár ne essék:)

Ma új nap van, és csak jobb jöhet, nem?:)

Viccen kívül, ha érzem, hogy marja a lelkem valami, akkor ezt fokozom egy olyan pontig, amikor már kibírhatatlan. És akkor átfordul, és el tudok engedni belőle.

Ha jobban vagyok, megint visszatér.

És ez egy ideje már így van, sajnos.

Rosszat a jó erőltetésével nem lehet elnyomni,mert az nem reális.

HA van okod arra, hogy szomorú légy valami miatt, nem állíthatod hogy minden oké, és az a rossz dolog nem létezik, mert azzal ellentmondasz a valóságnak, öncsalóvá válsz.

Ezt pedig gondolom, senki nem akarja.

Látni kell világosan, mi okozta ezt a helyzetet. Ha én vagyok benne a hibás, azt is.

Tudni kell magamnak megbocsátani, mert csak így tudok továbblépni.

Itt el lehet bukni, persze:)

Venni egy nagy levegőt, és azt mondani: Vagyok, aki vagyok. És arra figyelni, ami most történik, kicsit leterhelni a szervezetet, az elmét.

Így a ossz remélhetőleg tovaszáll, a következő krízisig:)

Vagy nem.

Más recept?:)

...

Az jutott ég eszembe, hogy felesleges ezeket a dolgokat összegyűjteni,hogy mitől leszel jókedvű, mert függésbe hoz.

Nincs szükség semmire, hogy jókedvű legyél, legalábbis kívülről.

Csak fel kell ismerni: ez TAPASZTALÁS

és, végül is ezért jöttél ide, hogy játszmázz, tapasztalj, élj.

Ha túlságosan kötődünk a jól-érzem-magam állapotához, máris egy újabb börtönbe csuktuk magunkat.

Minél több dolgot engedsz el, annál szabadabb leszel.