anyám és az én saját életem

..............a családállítás óta bennem van az, hogy külön szeretnék menni. Persze, pont most, amikor anyám alig bír járni és egyre több segítségre lesz szüksége? Talán anyagilag most gyarapodtunk meg annyira hogy ez lehetségessé váljon...De mégis milyen módon? Az albérlet másoknak ad pénzt, értelmetlennek tűnik...Egyfajta menekülésnek, pedig én tényleg ki akarom próbálni hogy működöm egyedül. Amikor tényleg nincs egy barátságos hang körülöttem, nincs senki, akin kiélhetem a cezaromániás ösztöneimet... Fura volt a fogadtatás. Elsőre megértette, sőt zt mondta, ő nyugdíjas otthonba akar menni, mint a Vilma. De mikor megtudta, hogy ez hány millió forintba kerül, mindjárt visszakozott. Másnapra már megvolt az igali nyaralás tanulsága: Én akarom nyugdíjas otthonba dugni, holott, az Ő ötlete volt, én akarom mégis odadugni, mert gonosz vagyok, hogy a saját életemet akarom élni. hát nagy nehezen kimagyaráztam ebből magam, pedig tényleg nem ártana, mondjuk, ha Ő kicsit messzebb lenne. Pedig most látom, hogy visszafogta magát, hogy mennyire hasznos akar lenni az életemben, hogy ennyit segít.....Most egyenlőre jó. De láttam, hogy mennyire le van romolva az állapota, és magyarán szólva rendesen lesokkolt.... persze az az igazság, hogy sok pénzre van ehhez szükség. És ha különmegyek, akkor ég többre, és ez megint nyomást okozna nekem.....amitől épp hogy megszabadultam-. nem könnyű a dantés. El kell napolni ezt az egészet, jegelni, kell, mert ha anyám rosszabbul lesz, kelleni fog a pénz.