1. A KOGI TÖRZS TÖRTÉNETE
A jövő évezred gyermekei
A történet, amit most olvasni fogsz igaz, de rendkívüli is. Ezért, ha nem nyitott az elméd, lehetetlennek fog tűnni. És ha nem nyílt a szíved, nem fogod megérteni, amit valójában jelent. Az elmúlt néhány évben többször dolgoztam Yucatan-ban, a maja sámán Hunbatz Emberrel.
Régi maja papi szertartásokat tartott napjainkban, hogy elhozza és megerősítse a Nap új energiáit: energiákat, melyek azelőtt soha nem érték el Földünket, és megváltoztatják az élet érzékelésünket. Munkája nagyon fontos a Föld új világának kitárásához és új tudatosságunk megszületéséhez.
Néhány hónapja egy Ellis nevű férfi - aki szorosan a Hunbatz Ember mellett dolgozott - eljött hozzám és elkezdte mesélni ezt a történetet. Azt mondta, Columbiában, mélyen az Amazonas dzsungelében élt egy ősi törzs. A törzs neve kogi volt. Nem volt nyelvük és kizárólag telepatikus úton "beszéltek" egymással. Igazság szerint kis hangokat adtak ugyan ki, de ezek nem voltak logikusan mintába - mint például az ábécé - rendezhetőek.
Ezek csak hangok voltak, de ezek a szívből jöttek, nem az agyból. Képzeteket keltettek a fejedben és te "láthattad", amit a másik közölt veled. Ellis azt mondta, a kogik képesek voltak "kiutazni" a testükből és tudtak mindenről, ami a világban történik, bár fizikailag soha nem hagyták el lakóhelyüket. Még csak meg sem próbáltak kommunikálni a külvilággal, kivéve néhány ritka, szerencsés alkalmat. A kogi nem "aludni" lát minket - ahogy sok indiai és más keleti vallások érzékelnek. A kogi minket "halottnak" lát. Nem vagyunk élők, csak az energia árnyai. Nem rendelkezünk elég élet-energiával és tudatossággal, hogy valódi embereknek számítsunk nekik.
A kogi emberek úgy gondolják, hogy pszichikus képességeikkel tisztán látják a jövőt. És amit láttak, hasonló volt ahhoz, amit számtalan más nép is látott a Földön:
a tudatosság rossz használatával szétrombolt világot.
Ezért fénytestükkel néhányszor körbeutazták a Földet, keresve bárki élőt. És az egész világon csak egyetlen más népet találtak. Ők a maják voltak, akik Guatemala messzi dzsungelében éltek. Nagyon boldogok voltak, hogy találtak más élőket is magukon kívül. A kogi hit és jóslat szerint az 1999. augusztus ll-i napfogyatkozással beköszönt a világvége és csak a kogi nép és ez a bizonyos maja törzs menekül meg, hogy lakhassák a Földet. Ezért voltak olyan boldogok, hogy találtak valakit, aki ugyanúgy tudta ezt, mint Ők. Amikor 1999. augusztus ll-én a napfogyatkozás lassan teljessé vált, a kogik rájöttek, hogy valaminek történnie kellett azóta, hogy élet után kutatva körbeutazták a Földet. Valami, egy nagy változás történt, amit nem értettek és mi, a "halottak" még mindig itt voltunk. Vissza kellett volna olvadnunk az "Álom"-ba. Nem akarták ők ezt, ez nem az ő természetük lett volna. Egyszerűen csak ennek kellett volna történnie. A kogik meg akarták tudni, miért vannak a "halottak" még mindig a Földön, és ahogy e Valóság életrezgésének jeleit kutatták, meg is találták a történtek pontos helyét és okát.
Néhány "halott" feléledt és elég életerővel megalkottak egy álmot a "világ megmentéséről", amint ez ismert. Ezekben az időkben néhányunk alkotott egy "párhuzamos világot", ahol az élet növekedése folytatódhat - egy világot, melyben a "halottak" életre kelhetnek. A kogik megkeresték, hogy pontosan kik azok az emberek, akik e Föld sorsát megváltoztató változást létrehozták.
A kogik látták ezeket az embereket élő fény testükkel körbevéve. Embereket, akik maguk ébresztették fel a fénytestüket - vagy ahogy az ősi időkben nevezték: a "Mer-Ka-Ba"-t. Amikor e hír tanítójává lettem, a kogik egy üzenet közvetítőt küldtek Ellishez és tőle hozzám. Egy ragyogó vörös pamutdarabba göngyölt csipetnyi dohányt küldtek és egyszerűen annyit: "Köszönjük".
Néhány hónappal később küldtek egy másik ajándékot és egy üzenetet Ellisnek, hogy ezeket adja át nekem. Az ajándék egy fa nedvének kis, sötét színű, ragadós, körülbelül szilvaméretű labdája volt. A dzsungel illatát árasztotta. Az ajándék fanedv körül energia volt, amit mélyen magamban éreztem. A szívemben éreztem az összeköttetést. Az üzenet az volt, hogy küldeni fognak hozzám valakit, aki megtanít a szavak nélkül való beszédre, hogy tudjunk kommunikálni. És azt is mondták, hogy amikor a kapcsolat és a kommunikáció létrejön, megkérnek majd, hogy menjek el a kolumbiai dzsungelbe meglátogatni a népüket. Ha én meglátogatnám az ő világukat, ők eljönnének az enyémbe. Népük történetében először felkészülnének elhagyni a dzsungelt és a világ televíziós csatornáin keresztül nem kevesebbet tennének, mint beszélnének hozzánk.
Hogy mit is jelent a "beszéd" - hiszen ahogy tudjuk, nincsen nyelvük -, nem tudom biztosan. És hogy mi a mondandójuk, szintén nem tudom. De ezen a kis darab fanedven keresztül kezdem érezni.
Ellis második látogatását követően leültem, és elgondolkodtam erről az egész történetről.
Igaz-e, hogy a kogik tisztán látják a Valóságot? Küldenek-e valóban valakit, aki megtanít szavak nélkül beszélni? Mi volt ebből az egészből az igaz?
Meditáltam az angyalokon, de ők csak jóváhagyták a történteket, és nem adtak információt vagy segítséget.
Aztán az elmúlt hónapban, novemberben egy Föld-Ég - workshopot csináltam Mexikóban, amire körülbelül száz ember jött el szerte az országból, Közép- és Dél-Amerikából és Kolumbiából, ahonnan nagyon sokan érkeztek. És a csoport egy tagja volt az az ifjú hölgy, akinek védelme érdekében, a nevét most elhallgatom.
Az összes többi kolumbiaitól különbözött. Minden alkalommal, mikor a szent térbe értünk és éreztük az Isteni sugárzást, ő láthatóan őrült eksztázisba esett. Nem mintha ez nem lenne megszokott, de amit csinált, igazán szélsőséges volt.
A nő a legősibb módon kezdett viselkedni. Az egész teste rázkódott és mintha egy másik személyiség emelkedett volna ki belőle más szavakkal, más mozdulatokkal.
Figyeltem őt, keresve, hogy miért kellett neki idejönni erre a munkára és a módszert, amivel segíthetném.
A workshop utolsó napján történt. A csoport egy nagy kört alkotott, és Istennek énekeltünk. A hölgy megbontotta a kört és ősi módon, szégyentelenül táncolni kezdett középen. Elhagyta magát, úgy tűnt, minden kontrollt elveszített. Odamentem hozzá és megfogtam a kezét, hogy lecsillapítsam. Ö megragadta a kezem, mélyen a szemembe nézett és egy lágy, vágyakozó hangot hallatott. A hang egyenesen a szívemig ért, a középpontomban vibrált, és én "láttam", amit mondott. Soha nem tapasztaltam azelőtt hasonlót. Abban a pillanatban nem fogtam fel, hogy mi történt valójában, a szívem egyszerűen válaszolt.
Kivezettem a körből és leültem vele szemben. Akkor kiadott egy másik "hangot" és az én testem válaszolt egy másik, hasonló "hanggal", amilyen még sosem jött belőlem. Azonnal elkezdtünk beszélgetni egy új, mély módon, ami olyan gyönyörű és teljes volt!
Ez a világ összes nyelvét elégtelenné és elavulttá tette. Két órán keresztül kommunikáltunk színnel teli képekben és a való élet teljes érzékelésének mélységével. Nagyon sokat tanultam. Tanultam az életről és tanultam erről a nőről - egy nőben, belül.
A hangjai segítségével megmutatta, honnan jött - egy kis faluból a kogi törzs mellett. Megmutatta a férjét és három gyerekét. Úgy ismertem őket, mintha a családom lennének. Megmutatta a faluja környékét, ahol két idősebb kogi férfival találkoztam. Megmutatta, népe hogyan kérte meg őt, hogy lépjen be ennek a nőnek testébe és, hogy jöjjön el engem megnézni. Az volt a feladata, hogy tanítson meg szavak nélkül beszélni. Azt mondta, hogy amikor ezt elvégezte, elhagyhatja a nő testét és hazamehet a családjához. Nagyon hiányoztak neki a férje és a gyermekei. "Láttam", mennyire, mikor a nő hazatért, ahol a testét hagyta. Láttam a saját testét egy fűcsomón feküdni egy fűkunyhóban erre a pillanatra várva.
Amikor hazamentem, Claudettet, feleségemet, akit annyira szeretek, más fényben láttam. Másképp szerettem, mert hallottam a szívéből jövő hangokat. Láttam a fájdalmát és láttam a boldogságát. Nagyon örültem az élménynek a kogikkal, de még mindig nem tudtam, mi történik velem. Úgy tűnt, azért van mindez, hogy megérezzem: valami közeleg.
Két héttel ezelőtt aztán Marylandben tartottam egy Föld/Ég workshopot. Míg szerveztem és előkészítettem a munkát, elmeséltem ezt a történetet egy Diane nevű nőnek, aki a workshopot segítette. Megkért, hogy mutassam meg a hangokat. És én szívesen tettem. Szemtől szembe ültünk egymással. Megkértem, hogy csukja be a szemét.
Ekkor egy hang tört fel a szívemből és ugyanakkor egy kép jelent meg az elmémben. Egy teljes kép volt egy nagymacskáról - egy pumáról -, amint a vízparttó1 nem messze sétál az Amazonas mentén. Aztán felugrott egy fára és egy hosszú, nehéz ágon lépkedett végig, ami lassan a földre hajlott. Visszaugrott a földre és folytatta sétáját a vízpart mentén. Kinyitottam a szemem.
Az egész körülbelül egy perc volt. Megkértem, mondja el, mit látott és Ő tökéletesen pontosan leírta az általam látottakat. Öröm ébredt a szívemben. Újra megkértem,
hogy csukja be a szemét. Egy másik lassú, különös hang jött a szívem mélyéről, és azonnal vele egy másik kép.
Nem csak "láttam", de meg is tapasztaltam - ahogy nekem tűnt - kilebegtem a kolumbiai nő testén s felemelkedtem, magasan a levegőbe. Éreztem magam sebesen repülni a dzsungel felett. Láttam a fákat magam alatt elsuhanni. Egyszer csak egy faluhoz értem, éreztem magam a földre ereszkedni, és egy jellegzetes fűkunyhó felé közelíteni. Rögtön ezután a törzsbéli asszony testében voltam, az ő szemein át nézve a világot. Tudta, hogy ott vagyok.
Nem zavarta, ez kellett, hogy történjen. A férje hirtelen átölelte őt/engem és láthatóan örült, hogy ő/én visszatért /-em. Ó is tudta, hogy ott vagyok és szintén nagyon örült. Aztán mindhárom gyermeke odafutott, megölelte és szeretgette. A legfiatalabb elkezdett szopni a mellén. Megható élmény volt találkozni a családjával akiket így megismertem.
Kinyitottam a szemem. Vártam egy pillanatot, hogy visszatérjek az utazásból, aztán megkérdeztem Diane-t, mit látott. Azt mondta, úgy érezte, mintha bogárként repülne ki a nő testéből. Aztán felemelkedett és a dzsungel fái felett röpült. Látta, amint leereszkedünk a fűkunyhóba és találkozunk a családdal. Tökéletesen látta. Sokáig csendben ültem. Éreztem, hogy ritka értékes ajándékot kaptam. De mit jelent ez nekem vagy a világnak? Ez az egész egy merőben szokatlan élmény volt, amiről még mindig nem tudom, mit jelent.
Amikor hazamentem a marylandi workshopról, hét vagy nyolc napig minden éjjel azt álmodtam, hogy ebben a faluban "otthon" vagyok.
Az álom egész éjszakán át tartott, és másnap reggel tökéletesen emlékeztem rá. Azt álmodtam, hogy végzem a munkám a faluban, élem az életem, törődök a gyerekeimmel és a férjemmel. Sok férfi jött mindkét törzsből hangokkal és képekkel kérdezni engem. Gyönyörűek és "élők" voltak.
Megértettem, miért látnak ők "halott"-nak minket. Éreztem a "szívem lélegzetével", amit közölni akartak. Azt mondták, segítenek, ha tudnak. Nagyon csodálkoztak, hogy ott voltam. Mit mondjak, én is. És ez csak a kezdet. A kogik izgatottan lesik a fejlődésünket. El akarnak hozzánk jönni, Isten tudja, miért. Most arra kértek engem, adjak át egy üzenetet nektek a saját nyelveteken, ha elfogadjátok:
"Ti, akik felfedeztétek "Fény-testeteket" és életetekkel megváltoztatjátok a világot!
Ti fénnyé változtatjátok a világot! Ne féljetek ártatlan gyermektermészetetektől, ez közel van Istenhez!
Engedjétek szabadjára a képzeleteteket egy Álomban, ami minden dolgot körülvesz és "lássátok" azt valóságnak. Engedjétek szólni szívhangjaitokat a még nem élőkhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése