a sarokba állított én

azért állítottam a sarokba, mert attól féltem, ha én én vagyok, akkor vége. De csóró csak szenvedett ott a sarokban, és mégis vége lett. Érdemesebb tehát elhinni, hogy nem velem van a gáz, hanem azzal, ha nem vállalom fel magam. Mert egy fosztóképzővel nem lehet együtt élni. Egy egyéniségmentes emberrel senki nem érzi magát biztonságban. Mit mondanék, ha vissza akarna jönni? Illetve hogyan tudnám magam meggyógyítani ebből az állapotból? HA a lelkem egy darabját, ahol nyomot hagyott odaadhatnám Neki. HA őszintén tudnék beszélni vele ha meghallgatna, és tudom hogy érdekli amit mondok ha nem csak a saját hangját szerezné hallgatni ha nem mindig csak túllicitálná és magát fényezné minden mondattal és tudom hogy ezek bennem is megvannak de az alacsony önértékelés jelei Ha tudnám közvetíteni mi az ami bennem van őszintén elmondani, hogy mit is akarok ha érezném hogy fontos vagyok és el tudnám hinni hogy igazat mond lehet hogy már nem tudnánk helyre hozni de egy őszinte beszélgetés nem ártana persze kinek lenne ez fontos: csak nekem vagy ki tudja forgok a tengelyem körül pedig csak annyi a bűnöm hogy nem akartam azt elveszíteni akit megszerettem....