úgy néz ki vége

nem mintha nem tudtam volna előre. Nem sok minden kötött össze minket. Én a lelki részét szeretem az életnek boncolgatni, Ő az intellektus felől fogja meg, tesz, újraépít, de előtte rombol. Sok mindent megélt már, és mindig felállt belőle. Én kiteregettem a kártyáimat. Megmutattam milyen vagyok az álarc alatt. De arról hogy az ő szívében mi rejlik, csak sejtéseim voltak jelesül, hogy nem szerelmes. Ez nem tetszett Neki. De nem azt jeleni, hogy hibás vagyok, én elbasztam valamit. Mert akkor basztam volna el, ha nem mutatom meg a rossz oldalamat, és csak a szépet mutatom magamból. Tesztet csináltam, és sajnos elbukott. Nem tud elfogadni olyannak amilyen vagyok. Ha nem kellek, nem kellek, ez van, de ettől én még értékes embernek tartom magam. Nagyon csalódott vagyok, egyébként, fáj, hiszen amit átéltünk a szexben az fantasztikus volt. De talán ez egy lökést ad, hogy nyitva maradjak, ne zárjam el az élet ezen felét magamtól. Bár még nem mondta ki, de nem keres, és tegnap amikor felhívott, már éreztem hogy nem tud mit mondani nekem.......csak szokásához híven azt ami történt körülötte. Úgy szeretettem volna boldog lenni...de talán még lehetek.....mégis úgy érzem elrontottam valamit, é tanulnom kell belőőle. Talán azt hogy végig higgyek magamban, attól függetlenül a másik hogy érez. Végig magamra figyelni elsősorban nem Rá. Csak akkor meg énközpontúnak érzem magam....lehet hogy mégis jól csináltam? passz....