2010. június 29., kedd

juj, de nehezen megy....

Kellene harcolnom, nem hagynom magam.
De annyira érzem, hogy ebbe nem szabad belemennem, ez olyan undorító, hogy azért kell valakivel harcolni, mert a munkáját nem csinálja úgy ahogyan kellene.
Megalázó azért könyörögni, hogy NE TAGADJON LE ha lenne megrendelésem.
Tudva hogy élet, és halál urát játssza, és nem hagy ki egy labdát sem, hogy leüsse ellenem, hogy belém rúgjon.
Ne hagyd magad, mondták ketten is ma, én igyekszem nem hagyni, hiszen belegondoltam, nagyon sajnálnám, hogy őmiatta menne el az, amit szeretnék.
De, így már annyira nem is szeretném, talán.

nagyon nehezen megy még írni is róla, elszorul a torkon, és bőgnöm kel, mert világ életemben utáltam az igazságtalanságokat.
És ez meg olyan eget verő, hogy hihetetlen.
Ezt nem szabad csinálnia. De mégis csinálja.
Meg nem változtathatom Őt, csak a hozzá való viszonyomat.
Valóban, lehet, hogy szemtelen voltam, de tudok Róla egy-s mást, mesélték éppen elegen, hogy milyen
nem hittem el, magam akartam tapasztalni
és rájabasztam.
Hajajja.

Nincsenek megjegyzések: