ragozzuk a semmit

még ilyennel nem találkoztam, hogy valaki pusztán gonoszságból és saját szórakozásából másokat ellehetetlenít!

levél:

T. Igazgató úr!

Amikor Önökkel szerződést kötöttem, nem sejtettem, hogy vállalkozó létemre alkalmazotti elbánásban részesülök.

Azt hittem, hogy az számít, hogy az általam elvégzett munka minősége megfelelő legyen, de sajnos ez a dolog önöknél úgy tűnik nekem, másodlagos.

Ugyanis, mint ahogyan kiderült, egyetlen embernek, annak esetleges jóindulatának, napi hangulatának vagyok kiszolgáltatva.

Gondolok itt arra, hogy a munka elosztása egy ember kezében van, akivel, mint ahogyan sokan mondták, érdemes jóban lenni.

Azt is hallottam, hogyha nem vagyunk jóban, vagy esetleg valamilyen érthetetlen dolog miatt megsértődik, akkor képes arra, hogy letagadja az embert, magyarul, ha a felvételiztető hölgy kérdezi, szabad é az illető, közli vele, hogy nem ér rá, holott ez nem is igaz, így talán a megélhetésem is veszélybe kerülhet, nem kapok annyi munkát sem, hogy a járulékaimat kifizessem, ha épp rossz kedve van a hölgynek.

Ennek tudatában élet és halál urának képzeli magát, és visszaél a hivatalával.

Nem beszélve arról, hogy egy jól összerakott számítógépes program is remekül elvégezné a munkáját, csak éppen elfogódottságtól, és hangulati ingadozásoktól mentesen.

Többször fenyegetett, hogy nem tudunk együtt dolgozni, így meg úgy, jelenesetben arról volt szó, hogy kétszer nem vettem fel a telefont, mikor hívott.

Természetesen visszahívtam, úgyhogy a kapcsolat létrejött, de Ő mégsem tudott ezen az apró problémán felnőtt emberként túllépni.

Kérem tájékoztassa a szóban forgó hölgyet, hogy szükség van a munkámra, és az Igazgató úrral kötött szóbeli megállapodásunkhoz hűen havi 20 munkát adjon, vagy legalábbis semmivel sem kevesebbet, mint másnak.

Köszönettel: MM